Az érzékelések által, az információk a Tudatba kerülnek.
Magyarul: elsőként elhisszük csak az információkat. Többnyire a tiszta megértésük nélkül. (Főleg gyermekkorban) Ezekből lesznek a Tudatban, a tudattalan, vagy úgy is nevezik, hogy tudat alatti információ képzetek. Melyek egy átfogó hátteret képeznek. (Meghatároznak rengeteg kiindulópontot.) Pl. az anyanyelv megtanulása, programozása is ekként történik.
- Voltaképp azt értjük meg, - megszokásból is, - amit MÁR ismerünk valahogy, valamiképp.
De ezzel egyben be is vagyunk korlátozva, - egy tudatos kreativítást nélkülőző, valójában egyfajta lecsökkent megértési sémába!
Ami persze tompaságot is okoz. És mivel arra nem sokan tudatosulnak, hogy a tompaságuk korántsem a feltételn szükséges állapotuk, így mintegy beleragadnak ebbe önkéntlenül.
Amikor olyasmit hiszünk, képzelünk, ami kellemetlen, akkor a tompság meg átvált a közömbösségebe.
És aki, még ezt sem ismeri föl magában tudatosan, még ekkor sem eszmél föl magára, hogy a tudatállapotát milyen illúziók határozzák meg így: meg sem értve magát az Ember, - annak aztán annyi is átvitt értelemben.
Oszt marad persze az öntudatlan önszenvedtetések hamis kényszereiben való vergődés. Valamint az ezekkel együttjáró további szenvedtető következmények elviselése.
